Főoldal Allergia Homotoxikológia A betegség fogalma Biológiai orvoslás Az élet eredete Farmakokinetika Az allergia kezelése Mik a homotoxinok? Szakirodalom

Néhány gondolat
a konzervatív orvosi terápiáról

A modern orvostudomány gyakorlata és tendenciája egy szétzúzó elméletre épül és irányul. A betegséget valami gonosznak véli, amivel meg kell küzdeni és le kell győzni, miközben minden betegség - természettudományosan és homotoxikológiailag nézve is - biológiailag szükséges méreganyagokkal (homotoxinokkal) szembeni védekezés kifejeződése (1-3. fázisig), illetve a szervezet kísérlettétele arra, hogy ismét egyensúlyba hozza az egészséges működést.

Így a konzervatív terápia gyakran szervezetromboló technikák zsákutcájába kerül, és úgy véli, hogy egyre hatásosabb gyógyszert kell alkalmaznia az egyre növekvő láznak megfelelően, jóllehet a láz végül is egy biológiailag célravezető méregtelenítési akciónak tekintendő.

A hagyományos orvoslásban lévő téveszme, mely szerint a láz olyan gonosz dolog, hogy minden eszközzel el kell mulasztani azért rossz nézet, mert a láz drasztikus csökkentését csak az immunrendszer károsítása révén lehet megtenni. Ugyanezen a téves - a betegséget valami gonosznak feltételező, azt leküzdeni akaró - elképzelésen alapul az a rákbetegséget széttörő terápia, melynél különböző küzdőanyagokkal harcolnak a rák ellen.

Ha azonban a betegséget mint a toxinokkal szembeni küzdelmet, illetve a toxinok által okozott károk helyreállítására tett kísérletet szemléljük, akkor nem csak a gyulladás, hanem minden egyéb betegség természettudományos, patogenetikus magyarázatot kap, miszerint minden betegség a kémia törvényszerűségeinek van alávetve és mint ilyet, a betegséget a kémiailag definiálható toxinok elleni védekező mechanizmusnak kell tekinteni.

Például minden orvos számára közismert az a tény, hogy egy vírusbetegséget - mindegy, hogy poliomyelitisről, vírusos influenzáról van szó - nem szabad olyan terápiás intézkedésekkel kezelni, ami az immunrendszert (a nagy védelmi rendszert) károsítja vagy akár csak korlátozza. Ebben az értelemben Dr. Lwoff szerint  ma már nem megbocsátható bűn az, ha grippe-nél, tisztázatlan eredetű láznál (ami mögött adott esetben poliomyelitis epidemica is meghúzódhat) Pirazolont, Sulfonamidot, Salicylatot és antibiotikumot rendelnek el, mert ezek a preparátumok az immunrendszert többé-kevésbé károsítják. Ennek következményeként például pliomyelitisnél bénulások lépnek fel a biológiailag veszélyes progresszív vikariációnak megfelelően. Az ilyen elkerülendő progresszív vikariáció biológiai preparátumok alkalmazásakor nem várható, mert a bioterapeutika, homöopatika a biológiailag célszerű méregtelenítés funkciójára hat és akcióba hozza a legyengült és megzavart sejtenzimeket, amivel - egy gyógyulási krízisen átesve - felgyorsul a természetes gyógyulás, melynek karakterisztikája a különböző kiválasztások újra beindulása. (fokozódó orrváladék és köpet, erősebb izzadás stb. mellyel nagymennyiségű toxin távozik a szervezetből)

Ezzel szemben az allopatika, chemoterapeutika, antibiotika stb. blokkolja az enzimrendszert - melynek a feladata az életfunkciók rendben tartása - és ezáltal hiányos méregtelenítés áll elő aminek a következménye az intermediális homotoxinok felhalmozódása, ami homotoxikológiailag progresszív vikariációként karakterizálódik. Az ilyen helyzetbe került beteg a humán fázisból a sejtfázisba kerül és ezzel krónikus betegségre determinálódik, ami a gyógyulás helyett a beteg állapotának krónikus irányba való eltolódásával jár. Így lehet a polimyelitisből - helytelen szupresszív terápia következményeként - progresszív vikariáció utján a degenerációs fázisba érve bénulás.

Okolható-e az orvos
a fentiek kialakulásáért?

Nem, mert az orvos csak addig vonható felelősségre, amit tanítottak neki. Régóta, 1810 óta létezik az a tanulmány, ami tökéletesen leírja a betegségek összes összefüggését. Ez nem más, mint Dr. Samuel Hahnemann két tanulmánykötete: 1. Organon der Heilkunst (A gyógyítás művészetének tankönyve), 2. Die Theorie der chronischen Krankheiten (A krónikus betegségek teóriája). Az az orvos, természetgyógyász vagy egyéb gyógyító aki e két tanulmányt nem ismeri és nem érti, nem képes felfogni a betegségek kusza szövődményeit és soha nem fogja megérteni a betegségek egymásra hatásának törvényszerűségeit.

A fenti tanulmányokat a legjobban két ember - orvos - egészítette ki: 1. Dr. James Tylor Kent amerikai és 2. Molekulárbiológiailag a 6 fázis táblázat elméletével és gyakorlatával Dr. Hans-Heinrich Reckeweg.

Dr. Reckeweg molekulárbiológiailag tudományosan bebizonyította azt, amit Hahnemann megfigyelések alapján összefoglalt. Sajnos az orvosi egyetemeken mindezideig nem kerül be a tananyagba egyik módszer sem. Az orvosok rendszerint posztgraduális képzés keretén belül - ha homeopátiás orvosok szeretnének lenni - ismerhetik meg ezen anyag részleteit.

A teljesség igénye nélkül, nagyon röviden és
összefoglalóan adunk képet a több mint 800 oldalt
és több száz cikket magában foglaló
tudományos értekezésekből

A homotoxikológia építőkövei

A homotoxikológia kiindulási alapja a homeopátia

A homeopátia alapjai

A homeopátiás gyógyítás felfedezése közben is - mint megannyi más módszer esetében - véletlenek játszottak közre. Ez történt kb. 200 évvel ezelőtt is, amikor Dr. Samuel Hahnemann, orvos, kutató és gyógyszerész éppen  Cullens orvosi művét, Materia Medica-ját fordította angolból németre. Eközben bukkant a chinafa kéreg hatás bonyolult bemutatására. A chinafa kéreg ugyanis a gyomorműködés stimulációja révén el tudja mulasztani a lázat. Hahnemann arra az elhatározásra jutott, hogy saját magán kipróbálja a szert. Ez az akkor még új eljárásnak számító cselekedet - ami ma a homeopátiás gyógyszergyártás alapja - , mely szerint emberen kipróbálni gyógyszerek hatását, bevezette a homeopátiás gyógyszerpróbát.

Dr. Hahnemann véghezvitte az első ismert, egzakt farmakológiai kísérletet. Ezzel új kutatási módszert hozott létre, melynek nagy jelentősége van a modern orvostudomány számára. Fenti cselekedetével ugyanis megvalósította a kísérleti farmakológiát.

Dr. Hahnemann - ahogyan írja - a következőképpen járt el: naponta 4-szer nagyon kis mennyiségű chinafa kérget vett be. A hatás nem maradt el, a következőképpen írja le az esetet: »A lábak, az ujjhegyek jéghidegek lettek, levert és álmos voltam, aztán elkezdett verni a szívem, a pulzusom kemény volt és szapora; nem szűnő félelem volt bennem (de borzongás nélkül), levertség minden tagomban; lüktetés a fejemben, vörös lett az arcom, szomjas lettem, váltóláznál szokásos tünetek jelentek meg egymás után, de nem volt borzongásom.«

Dr. Hahnemann a következő megjegyzést teszi még hozzá: »Ezek a rohamok 2-3 órán keresztül tartottak minden alkalommal, és újra megismétlődtek, ha a szerből ugyanannyit ismét bevettem, egyébként a tünetek nem álltak elő; abbamaradtak és újra egészséges lettem.«

Dr. Hahnemann ezek után más anyagokat is kipróbált ezzel az eljárással, melyet homeopátiás gyógyszerpróbának nevezett el. Ezt az eljárást tehát saját magán és másokon is végrehajtotta. Ezzel az egzakt alapkutatással számtalan szer kipróbálása közben rájött arra, hogy minden gyógyszernek olyan karakterisztikus hatása van az emberre, ami egy betegséghez hasonlít. Hahnemann az ilyen módon gyógyszer által előidézett betegséghez hasonló állapotot gyógyszerbetegségnek nevezte el. Azokat a tüneteket, tünet-együtteseket, melyek a gyógyszerpróba alkalmával több személyen is előálltak, a kipróbált gyógyszer gyógyszerképének nevezte el.

Hahnemann gyógyszerpróbán átesett gyógyszereit - Belladonna, Aconitum, Pulsatilla, Bryonia, Calcium carbonicum, kén stb. - olyan betegeken alkalmazta, akiknek olyan betegségképük volt, ami megfelelt az adott gyógyszer gyógyszerképének. Másképpen mondva, ha a betegségek tünetei tükörképei voltak a gyógyszerképeknek, akkor az annak megfelelő gyógyszert adta be. A homeopátiának ez az elmélete és gyakorlata máig nem változott. 

A homeopátiás gyógyszerek készítéséről a webhely homeopátiás részében talál bővebb leírást.

A homeopátiában 3 tényező a fontos: 1. A kiindulási anyag gyógyszerképe, melyet egészséges emberen kipróbáltak, tehát megtörtént a gyógyszerpróba, 2. A hígítás és rázás (potenciálás) folyamatának végrehajtása (mert, ha csak hígítanánk és nem ráznánk az oldatot, akkor nem jönne létre homeopátiás gyógyító hatás!), 3. A beteg betegségképének tökéletesen megfelelő gyógyszerképű homeopátiás gyógyszer adása (mert csak ez a gyógyszer fogja őt meggyógyítani). Csak e három feltétel mellett teljesül az a hahnemanni kitétel, ami nevezetesen azt mondja, hogy a betegnél lévő betegséget csak egy második, mesterségesen előállított betegség, egy hasonló betegség, a homeopátiás gyógyszerbetegség tudja kioltani, azaz meggyógyítani.

A homeopátia tudományos alapjai

Csak az utóbbi évtizedekben sikerült a homeopátiás gyógyszerek hatásmechanizmusát tisztázni. Ezekhez a felismerésekhez vezettek egy új kutatás irányai is, melyet homotoxin kutatásnak, vagy pontosabban emberi méregkutatásnak nevezhetünk. Ez által egy olyan új orvosi világkép van kibontakozóban, aminek az eredményei a legmodernebb biokémiai, fiziológiai, farmakológiai és általános orvosi kutatásokra épülnek. A homotoxin tanulmány abból az alapvető tényből indul ki, hogy minden életfolyamat kémiai anyagok átváltozásából áll. Ezeknek a sokféle kémiai anyagoknak és átváltozásuknak van jelentősége betegségek esetén azért, mert ezek az anyagok adott esetben, mint a betegség méreganyagai játszanak szerepet. Ezek a »betegség anyagok« távoznak el kiválasztódás formájában (izzadás, köpet, genny) akkor, amikor például náthánál, tályognál homeopátiás gyógyszert alkalmazunk. Sőt homeopátiás szer alkalmazásánál ezek a kiválasztódások először még fokozódnak is (első rosszabbodás), majd később ezek a tünetek gyorsan lecsengenek. 

A homotoxin kutatások bebizonyították, hogy ezek a bizonyos betegség anyagok, melyek a betegség közben kiválasztódnak kémiailag meghatározhatók még azelőtt, mielőtt a megbetegedett szövetekben hatást fejtenének ki. A betegségeknél olyan anyagfüggő reakciók játszódnak le, melyeknél a betegség méreganyagai gyulladásokat váltanak ki. Ezek a gyulladások a káros anyagokat semlegesítik és a szervezet kiválasztó folyamatait aktiválják. A homotoxin kutatások ebbe a fenti irányba haladva egyértelműen tisztázták a betegség fogalmát, ami eddig különböző nézetek szerint értelmeződött. 

A betegség fogalma

A homotoxin tanulmányok alapján mindazon folyamatok, helyzetképek és jelenségek, melyeket betegségeknek nevezünk, annak a megmutatkozásai, hogy hogyan küzd a test a mérgekkel és hogyan ártalmatlanítja és hogyan választja ki azokat. Függetlenül attól, hogy a test győz-e ebben a harcban vagy alul marad. Minden folyamatban, melyet betegségnek nevezünk, lejátszódnak olyan biológiai, vagyis természetes jelenségek is, melyek mérgekkel szembeni védelmet vagy méregtelenítést hajtanak végre. A tudatlanul bevitt mérgek által elszenvedett károkat (4-6 fázisig; lásd homotoxikológia) a szervezet megpróbálja kompenzálni. Sokaknak régóta tudniuk kell, hogy például a láz nem valami céltalan reakció, hanem a védelmi mechanizmus tevékenységének fokozódása (Hoff). Éppen ezért korábban megpróbáltak mesterségesen lázat létrehozni (manapság a rákbetegek gyógyítására használják az eljárást, a testhőfok emelést) , hogy ezzel a folyamattal serkentsék a védelmi rendszer (immunrendszer) tartalékait. Minden betegségnél vagy a mérgekkel szembeni védelemről vagy a mérgek által okozott károkról beszélhetünk, attól függően, hogyan képes a szervezet ellenállni.

A mérgekkel szembeni védelem

A homotoxin kutatásban újra meg kellett vizsgálni a test általános védelmi rendszerét. A vizsgálatok igazolták, hogy összesen 5 védelmi mechanizmus létezik, melyeket együtt a nagy védelmi rendszer néven foglalhatunk össze. Ez az 5 védelmi mechanizmus koordinációban áll egymással és arra szolgál, hogy a bejutó vagy beadott méreganyagokat - azokat is, melyek az anyagcsere közben keletkeznek - semlegesítse és a kiválasztásra előkészítse.

Mi a biológiai orvoslás?

A biológiai orvoslás - beleértve a biológiai terápiás módszereket is - világosan definiálható. A biológiai azt jelenti, hogy természetes vagy a természetnek megfelelő, ami annyit jelent, hogy a természeti törvények alapjainak és összefüggéseinek megfelelő. Ez nem csak azt jelenti, hogy a kémiai és fizikai törvényszerűségeknek megfelelő orvoslás, hanem a kozmológiai törvényeknek, a gravitációnak, a kvantummechanikának, atomfizikának és végül minden molekulárbiológiai kutatási eredmény tényeinek megfelelő orvoslás. Ezzel a biológiai orvoslás a legmodernebb fejlődési-, logikus gondolkodási- és kutatási módszerek középpontjában áll.

Az ember pozíciója, mint biológiai egység a következő nézőpont szerint definiálható: Az ember mint a kozmosz része kozmikus konstrukciók alrendszereit hordozza magában, ami azt jelenti, hogy mikroszkóposan kicsi, majdnem végtelen számú - mint a galaxisok - kozmikus egységgel felépített alrendszerek alkotják, melyet az orosz teoretikus fizikus Mojszej Markov kiszámolt (Ideen des exakten Wissens 1970/11).

Egy olyan rendszer, mint az ember bizonyos mértékig majdnem végtelen számú hatalmas galaxisokhoz hasonló lekicsinyített rendszerek hordozója, és mint ilyen maga is - mármint az ember - nagyobb rendszerek része. Nagyon sok tudományos konferencián elhangzott már ez a tétel, mert ezeknek a kozmikus és atomisztikus viszonyoknak, melyekbe az ember belekapcsolódik, mérhetetlen jelentőségük van. Azonban nem csak az ember biológiai egyensúlyának tekintetében bír jelentőséggel a fenti megállapítás, hanem a patogenézis terápiát, különösen a természetes gyógyszerek és a magaspotenciás homeopátiás szerek alkalmazását illetően is. 

A biológiai orvoslás főbb karakterisztikái a következők:

A biológiai orvoslás az életreakciók molekulárbiológiai felfogására épül. Az életfunkciókat nem törjük szét, nem zavarjuk meg, hanem stimulatív módon, méregtelenítéssel és méregmentesítéssel illetve a mérgek által okozott funkcionális károk újra szabályzásával a biológiai folyamatrendszer helyreállítását hajtjuk végre.

A terápia közben fellépő mellékhatások a biológiai orvoslásban nem vagy csak extrém vészhelyzetben jelentkeznek, mindamellett hogy a biológiai orvoslás is képes igen nagy teljesítmények bevetésére. Hogy mire alapozódik és hogyan lehet ezt a technikát mesterfokon megvalósítani, arra a homotoxin tanulmányok adnak magyarázatot. Abból a tanulmányból kiderül, hogy nem csak terápiás célokra, hanem megelőzésre is alkalmas a homotoxikológia minden formája.

Folyamatrendszer

A fent említett hihetetlen rendbe szervezett alrendszerek összessége és az ember atomi, molekuláris építőelemei azt mutatják meg nekünk, amit Bertalanffy folyamatrendszernek nevezett. Minden élőlény és az ember is egy olyan folyamatrendszer, ami egyensúlyban van és ezt az egyensúlyt minden körülmények között igyekszik is fenntartani. Ez a folyamatrendszer - mint ahogyan a nevében benne van - állandó »folyamatban« van, kémiai reakciók játszódnak le, vagy másképp kifejezve: E folyamatrendszer minden életmegnyilvánulása kémiai reakciók folyamatával kísért, és ugyanazon kémiai reakciók feltételével jön létre.

Biokémiai folyamatoknál egy olyan vezérlőmechanizmus elengedhetetlen, ami képes fenntartani a folyamatrendszert. E vezérlőmechanizmus kibernetikai jelei által számos mikroszkopikus alrendszer (sejtek és sejtkapcsolódások) irányítódik, melyek segítségével az egész organizmus megformálódik és egy rendszert alkot. Ezekben a vegetatív vezérlőrendszerekben azok az idegközpontok is részt vesznek, melyek a folyamatrendszer neurális vezérléséért felelősek. Minden életfolyamat céltudatos vezérlése messze felülmúlja a technikai rendszerekét. A szervezet messzemenően képes önmagát gyógyítani, korrigálni, miközben, ha egy számítógép elromlik, külső segítségre van szükség.

Az élet eredete

Megannyi ismert kísérlet igyekszik bebizonyítani, hogy szervetlen anyagokból összeállított keverék és bizonyos elektromos kisülés (Miller készülék) stb. szerves anyagok keletkezéséhez vezet, vagy hogy sóoldatokban koacervátumok¹ valamint lipoidokból spontán mono- és bimolekuláris filmek tudnak képződni, ahol több külön golyó formájú koacervátum komplex koacervátummá képes összeolvadni. Ez a bizonyos energiák befolyására szervessé alakulási törekvés jelentheti az anyag élet felé fordulását.

Jóllehet lehetséges volt már régebben is egy gént sejten kívül kémcsőben megkettőzni és elektromos töltésekkel különböző részecskéket létrehozni, és ezzel életstruktúrákat megvalósítani, vagy akár szaporodó vírusokat is leépíthetünk vagy újra szaporíthatunk. Ezek a kísérletek tesznek bizonyságot a »halott« és élő kémia között. A sok bizonyító kísérlet ellenére mindmáig nagyon sok eltérés van a különböző nézetek között, a halott és az élő értelmezését illetően. Sok élő kémiai folyamat még ez ideig is tisztázatlan.

¹Sajátos kolloid állapotú anyag, átmenet a kolloid oldatok és csapadék illetve a kocsonyás állapot között. Spontán képződnek, ha egy oldatban polipeptideket, nukleinsavakat és poliszacharidokat egy ideig együtt ráznak. Enzimek is kapcsolódhatnak hozzájuk. Az életjelenségek előzményeként értelmezik.

Megjegyzés: A holt és az élő szövetek különbségét jól igazolja az a tény - melyet már sajnos jó néhányunknak meg kellett látni - amikor egy kedves hozzátartozónk súlyos betegágyánál ültünk és a halál bekövetkezett. A halál pillanatában megszűnik az a valami, ami a testet összetartja. Nem mosolyog már ránk az illető személy, nincsenek mimikái az arcizomnak és már a fájdalom jeleit sem látjuk. Valami megszűnt, az a valami, amit életnek nevezünk. Az anyag, a test még ott van, a kémiai funkciók lassan leállnak és az életfolyamatok helyett egy másik természetes folyamat, a bomlás indul el. Ha ezt a szomorú eseménysort végiggondoljuk, talán megérzünk valamit abból, ami a lényeg.

Nézeteink szerint egy azonban biztos: az élet sem szervetlen sem szerves anyagok összessége és azok koordinált funkciója. Bármilyen bonyolult szerves rendszert tekintünk, nem mondhatjuk, hogy az az élet, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy életjeleket veszünk észre azokon a bonyolult szerves rendszereken, melyeket embernek, állatnak, növénynek, rovarnak, egysejtű élőlénynek vagy vírusnak nevezünk.

A természetes gyógyszerek farmakokinetikája

A farmakokinetika értelmében a mérgek hatásait követjük nyomon a szervezetben mindenhol, ahol károk nyomai és enzimblokádok stb. maradnak fenn a vizsgált gyógyszerrel kapcsolatban. Ezzel szemben a természetes gyógyszerek vagy más néven természetgyógyászati szerek, melyek alatt a homeopátiát, homeopátiás komplexeket, teákat, növényi kivonatokat és hasonlókat értünk, nem okoznak tradicionális értelemben vett toxikus impregnációs effektusokat, hanem ismét beindítják azokat a kiegyensúlyozó, enzimeket megújító folyamatokat, melyek a természetgyógyászati szerek farmakokinetikai ismérveihez tartoznak. A természetes gyógyszerek tehát nem okoznak elváltozásokat, hanem egy természetes farmakokinetikai nyomvonalon haladva a betegen csak reguláló hatást fejtenek ki.

A természetgyógyászati szerek természettudományhoz való alapvető viszonyát világosan definiálni kell. Dr. Hahnemann több mint 200 évvel ezelőtti megfigyelései - amik ma még mindig megmagyarázhatatlan magasabb és egyre magasabb hígítások csodálatos hatásait igazolták - az akkor még elérhetetlen biokémia és biológia miatt teljesen megmagyarázhatatlanok maradtak, és még ma is kételkednek olyan gyógyszerészek, akiknek nincs kellő ismeretük a homeopátiában. Azonban manapság, kétségen kívül bizonyított a homeopátia működésének ténye a legmodernebb molekulárbiológiai, és enzimológiai kutatások tükrében.

Így jön létre például a β-galaktozidáz képződésének indukciójából, ami a galaktózt bonja, hatás a galaktozilglicerinre (Simile vagy átfordulás effektus) kizárólagosan nagyobb hígításnál (10^-5 M, D4-D5 körül, vagyis 1:10000-től 1:100000-ig), és ami még figyelemre méltóbb: ugyanez a hatás lesz érvényes laktóz által, ha sejtenként csak 1-2 molekula(!) van jelen az enzimszintézishez (β-galaktozidáz), ami egy D22-D23 közötti magasabb potenciás hígításnak felel meg. Ezzel az eredménnyel úgy a Hahnemann féle simile elv mint az Arndt-Schulz féle effektus egyértelműen bizonyított.

1. ábra - Különböző glukokortikoid mennyiségek hatása a bőr kötőszövet anyagcseréjére

(Dr. W. H. Hauss, G. Junge-Hülsing, U. Gerlach: Die unspezifische Mesenchymreaktion, Thieme, 1968. 30. oldal)

A fenti grafikonon az látható, hogy a kötőszövet milyen érzékenyen reagál a nagy hígításokra, ez derül ki a Dr. W. H. Hauss által írtakból, ami farmakológiailag is jelentős kísérletnek minősül a kortisonnal kapcsolatban. A Dr. Hauss könyvéből vett fenti grafikon különböző glukokortikoid mennyiségek hatását mutatja a kötőszövet anyagcseréjére. 5 mg glukokortikoid (Cortison) - ami egy homeopátiás D3-as potenciálásnak felel meg - elég gátlólag hat. Ez a dózis a szokásos adag a kortison terápiás alkalmazásában azért, hogy a kötőszövet túlműködést megfékezzék. Egy olyan erősebb hígítás is, mint a 0,5 mg - ami homeopátiás D4-nek felel meg - még mindig erősen gátlólag hat, miközben egy 0,0005 mg-os dózis - ami D7-nek felel meg - az anabolikus folyamatok gyenge gátlását okozza. Ezekkel szemben azonban egy még nagyobb hígítás - 0,00005 mg, ami homeopátiás D8-nak felel meg - máris a kötőszövet anyagcsere jelentősen felismerhető fokozódását mutatja, ami nem más, mint az átfordulás effektus jelensége.

Egy a fenteiknél még hígabb dózis - 0,000005 mg, homeopátiásan D9-nek megfelelő - felgyorsítja a kötőszövet anyagcsere folyamatait a Dr. Arndt - Dr. Schulz átfordulás effektusnak megfelelően. Ebből az a tény vezethető le, hogy pl. a Heel GmbH Cortison-Injeel homeopátiás injekciójával a kötőszövet anyagcsere folyamatait gyorsítani lehet olyan esetekben, amikor azt valamilyen káros terápiával - pl. gyógyszer vagy egyéb retoxikációból eredő kötőszövetanyagcsere gátlást előidézve - lefékeztek.

A homotoxin tanulmányok azokra az alapvető kémiai törvényekre épülnek, melyek az életfolyamatok kémiailag felfogható összefüggéseit tükrözik. Az ezekben a folyamatokban szereplő kémiai anyagoknak döntő jelentőségük van, így azok kulcsfontosságúak. A méreganyagok megzavarják az élet folyamatrendszerét, és más fizikai behatások (forróság, erős hideg, káros sugárzások stb.) is gerjeszthetik mérgek (histamin, Menkin faktorok stb.) kialakulását a szervezetben. Végső soron az orvosi jelenségek a szervezet toxinosodásában csúcsosodnak ki. Ebben a tényben rejlik a betegségek eredetének kulcsa. Meg kell jegyezzük, hogy bármennyire is kulcsfontosságú a fent említett tény, mind ez ideig nem tulajdonítottak e tudományos tényeknek nagy figyelmet annak ellenére, hogy a homotoxikus események a patológia és az orvostudomány átfogó problémáinak megoldásait teszik lehetővé, és az orvoslás tudományos fejlődését is segítik.

A toxikus anyagok az ember folyamatrendszerében olyan védekező mechanizmusokat indítanak be, melyek betegségnek látszanak és az a céljuk, hogy a toxikusan megzavart folyamatrendszert újra helyreállítsák. Így gyakorlatilag minden betegséget biológiailag céltudatos toxinokkal szembeni védekező mechanizmusnak kell tekintenünk. Illetve úgyis definiálhatjuk, hogy a szervezet kísérletet tesz arra, hogy a mérgek által okozott diszharmóniát helyreállítsa.

Ezzel biológiailag, kémiai-fiziológiailag és patológiai-patogenetikailag végérvényesen definiált a - kémia természeti törvényeire épülő - betegség fogalma a homotoxikológiában. A homotoxikológiai tanulmányok szerint tehát a betegség nem más, mint a szervezet kísérlettétele a gyógyulásra. Ezért nem szabad chemoterápiával elnyomni ezeket a betegségeket, és azért sem, mert a tünetelnyomó technika szinte kivétel nélkül károsítja az ember un. nagy védelmi rendszerét. A patogén baktériumok kiirtásával is vigyázni kell, mert minden tévhittel ellentétben nem a patogén baktérium okozza a betegséget, hanem mivel a szervezet egy adott ponton beteg, ott olyan körülmények alakulnak ki, amit ezek a káros baktériumok szeretnek. A káros baktériumok kiirtásával csak rontunk a helyzeten, mert az anyagtalan betegséget így szabadjára engedjük. A káros baktériumoknak sokszor gyógyítást támogató szerepük van. Erről sok tudományos anyag beszámolt már.

Megjegyzés: Sokan nem értik, mi is az a tünetelnyomó (szupresszív) orvosi terápia. Tünetelnyomó terápiának nevezünk minden olyan orvosi gyógyító folyamatot, ami a betegség természetes lefolyását figyelembe nem véve arra törekszik, hogy a betegség tüneteit bármi áron, minél gyorsabban elmulassza. Ezzel a betegség tünete elmúlik, de maga a betegség nem gyógyul meg, hanem évek, évtizedek múlva komoly - az eredeti betegségre már nem emlékeztető más tünetekkel előállva - krónikus betegséget okoz. A tünetelnyomó technika lényege a beteg tüneteinek mihamarabb megszüntetése. Az ezt a terápiát használók és azt elfogadók körében már senkit nem érdekel, hogy a beteg évtizedek múltán komoly árat fizet majd ezért a terápiáért. A hagyományos orvoslás majdnem minden technikája tünetelnyomó, kivéve ha valamelyik gyógyszer véletlenül homeopátiásan, azaz természetes úton működött.

Röviden felvázoltuk a homotoxikológia tudományos alapfogalmait. Az oldalsávokban néhány érdekességet említünk meg. Most következzen egy igen vitatott és elég ismeretlen terület az allergia.

Allergia

Az allergiáról és immunológiáról szóló tanulmányok
több százezer oldal terjedelműek, ezért mi egy példán keresztül
mutatjuk be a legérthetőbben az allergia keletkezésének alapjait.
Mi a legátfogóbb szintézises - az analitikus helyett - nézetet ismertetjük röviden

Mi is az allergia? Ez a világon egyre terjedő betegség lassan nem kímél senkit, hiszen nincs olyan család, ahol valaki ne lenne allergiás vagy biztos, hogy az ismeretségi körünkben hallunk ilyen betegről. Az allergiát azért sem tudják hatásosan gyógyítani csak kezelni, mert az alapfogalmak a mai napig nem tisztázottak. Az orvostudománynak ez az ága nagyon sok korábban determinált területhez kötődik. Így kötődik az allergia az immunrendszerhez, a tápcsatornához, a hormonrendszerhez, a bőrhöz, a légzőrendszerhez stb. Láthatjuk, hogy szervrendszerek sokaságához kapcsolható ez a betegség. Ezért az allergiás megbetegedés eredeti okai annyira szerteágazóak lehetnek, hogy a bonyolultság miatt jórészt csak tüneti kezelés jöhet számításba, és a meggyógyítás ritkán sikerül.

Először tisztázzuk tehát a fogalmat: αλλος εργος (allos ergos) azt jelenti: más hatás, vagyis a homotoxinok (allergiát okozó mérgek) más hatást fejtenek ki a különböző szövetekben és más-más allergiás képet mutatnak. Közérthetőbben: az allergia heveny reakció bizonyos anyagokra, eljárásokra vagy energiákra. A legmeglepőbb, hogy témákra, személyekre is lehetünk allergiásak a szó szoros értelmében. Ismerjük a mondást: »Úgy unom ezt a témát, vagy ha ezt az embert még egyszer meghallom, akkor kiütést kapok tőle!« Igen. Találkoztunk már olyan esettel is, hogy az allergiás tüneteket személyek, családtagok, a főnök vagy egy adott tanár váltotta ki. Ebből adódik, hogy az allergia bizonyos fajtáit nehéz molekulárbiológiai tényezőkkel, okokkal megmagyarázni, noha egy pszichés folyamat kiválthat kémiai reakciókat. A fentiekből máris az allergiák két csoportját különböztethetjük meg:

1. Pszichés vagy anyagtalan eredetű allergia
2. Anyag által okozott allergia (ételek, gyógyszerek, mérgek, virágpor, örökölt hajlam stb.)

Tudományos síkon maradva, de a közérthetőséget szem előtt tartva az allergia általános tudományos fogalmait és eredetét vázoljuk fel anélkül, hogy belemélyednénk az immunológia IgE szintézisébe és egyebekbe, mert az túlnyúlna egy weboldal lehetőségein. Azonban igyekszünk a lényegre választ adni.

Leegyszerűsítve az emberi szervezet minden betolakodóval szemben igyekszik megvédeni magát legyen az toxin (méreg, por, virágpor, macskaszőr stb.), élő ellenséges organizmus (baktérium, vírus, gomba stb.). Ez a védekező folyamat majdnem minden esetben látható külső vagy nem látható belső gyulladások kíséretében zajlik, hiszen a gyulladás a szervezet védekező mechanizmusának megnyilvánulása. Megemelkedett testhőmérsékleten olyan hasznos kémiai folyamatok tudnak lejátszódni, melyek normál testhőfokon nem indulnak be. Ezért sem szabad chemoterápiával a lázat gyorsan elfojtani, hanem természetes gyógymódokkal a gyulladás folyamatát támogatni kell. A gyulladásnak van egy fokozódó szakasza és van egy lecsengő része.

Az allergiás gyulladásokból kiindulva végigkövetjük azokat a folyamatokat, hogyan lehet valaki allergiás és milyen folyamatok által következhet ez be. Ehhez kövessük végig egy autoagressziós betegség kialakulását.

2. ábra - Az autoagressziós betegség keletkezésének mechanizmusa

A gyulladás chemoterápiás szupressziója a Hoff-féle globál átkapcsolás 1. fázisából a 2. fázisba bekövetkező hirtelen átkapcsolódását eredményezi. Emellett a hidrolízis szintézisbe csap át. Az újonnan képződő fehérje molekulákba idegen molekulák (penicillin és hasonlók) épülnek be, aminek hatására hapténok illetve allergének (vad peptidek) keletkeznek, amiknek hatására auto-antitest képzés indul be, mellyel létrejön az auto-agresszió. Ezáltal a biológiai választóvonalat (lásd 6 fázis táblázat) a betegség átlépi. A beteg immár »iatrogén patológiás« területre érkezik; és a krónikus betegség determinált lesz.

A gyulladásos folyamat közben a kötőszövetben savas reakciók uralkodnak, mely folyamatot relé átváltáshoz hasonlóan átkapcsolhatunk akár terápiás eszközökkel, például gyulladás csökkentő gyógyszerekkel, sulfonamidokkal stb. Ezzel azonban megszakíthatjuk a hidrolítikus folyamatokat, ami egy proteinszintézisbe csap át. Ekkor keletkezhetnek a Félix által definiált vad peptidek. Ezek a vad peptidek az általuk sikeresen végrehajtott szintézis hatására antitest képzést indukálnak. Az így keletkezett antitestek nem csak a vad peptideket támadják meg, hanem a testhez tartozó egyéb szöveteket is, mert a vad peptidek az emberi szövetekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint pl. szívizom, májszövet, csontvelő stb. Így keletkeznek az auto agressziós betegségek (1. ábra), melyeknél szinte minden esetben az anamnesisben akut betegségek szupresszióját lehet igazolni.

Megjegyzés: Az auto-agressziós betegséget nevezhetnénk auto-allergiás vagy auto-immun betegségnek is, de ezzel korlátoznánk azt a fogalmat és tényt, amit az auto-agresszió jelent, mert itt többről van szó, mint pusztán allergia vagy immunbetegség, ugyanis itt a szervezet globális öntámadását lehet igazolni. A hagyományos orvoslásban említett auto-immun betegség fogalma sem felel meg az itt említett auto-agressziós betegségfogalomnak. Egy azonban biztos, az auto-agressziós betegségben keletkező homotoxinok (vad peptidek) allergének, a szervezettől idegen képződmények, molekulák. Az érdekesség az, hogy külső anyagi behatásra maga a szervezet képes saját maga kárára allergéneket előállítani. Ma már nem ismeretlen a gyógyszerallergia fogalma sem, így az itt leírtak még világosabbak lehetnek.

Tudományos viták folynak arról is, hogy milyen mértékű mutációt érhetnek el a homotoxin feltételű károsodások a dezoxiribonukleinsavban, azaz a génekben. Egy biztos, bizonyos gyógyszerek káros génmanipulációra képesek és a mai napig nem tisztázott, hogy bizonyos élelmiszer adalékok mennyire tesznek hasonlókat. A kérdés és a kutatás lehetősége nyitott, sok kérdés régóta megválaszolatlan.

Az allergiás és egyéb gyulladások biológiai terápiájának célja a fentiekből következően az, hogy a homotoxinokat természetes anyagokhoz kötve kiválasszuk a szervezetből és ezzel a biokémiai diszharmóniákat helyreállítsuk, ellentétben a nem biológiai módszerek szupresszív technikájával, ahol a betegséget progresszív rosszabbodás és sejtkárosodás felé hajtják. Az alábbi ábra segít megérteni azt, hogyan pusztítja, betegíti meg a szervezet saját magát egy át nem gondolt - biológiai eljárásokat nem ismerő - konzervatív chemoterápia után:

3. ábra - Az autoagressziós folyamatok által előálló betegségek

A reakciófázis (gyulladás fázis) szupressziójából (chemoterápia) adódó progresszív rosszabbodás lehetősége, vad peptidek keletkezése. Ezek által auto-antitest képződés indul el, ami a különböző szövetekben (idegrendszer, izületek, tüdő, csontvelő stb.) auto-agressziós jelenségeket indít el. Ezzel a beteg a viszonylag veszélytelenebb humán fázisból a veszélyesebb sejtfázisba kerül, mivel a gyulladásos betegség krónikus állapotúvá alakul.

A fentiekből tehát kitűnik, hogyha bizonyos gyulladásos folyamatokat nem annak természetes lefolyása mentén gyógyítanak, akkor a gyorsított tünetelnyomó gyógyszerekkel egy későbbi krónikus betegség melegágyát készítik elő. Nagyon sok felnőttkori krónikus betegség a gyermekkorban túladagolt antibiotikumok és salycilátok stb. következménye.

A fentiekből következik az is, hogy az allergia nem más mint a már valamivel kémiailag félrehangolt szervezet auto-agressziós megnyilvánulása, az immunrendszer túlműködése illetve a fentiekből következően a szervezet önpusztító folyamatának beindulása.

Az allergia meggyógyításának lehetőségei

Az allergia meggyógyítása előtt nem csak azt kell megvizsgálni, hogy a beteg mire allergiás, hanem azt is, hogy mi az anamnesis és jelenleg mi történik a betegben. A legnagyobb gyógyító teljesítményt a pontos diagnózis nyújtja. Meg kell vizsgálni a beteg immunrendszerét (a Dr. Reckeweg szerinti nagy védelmi rendszert) és a tápcsatornát. Ki kell kérdezni a beteget étkezési szokásairól és arról, hogy mennyi folyadékot iszik naponta és ebből mennyi a tiszta víz. Ezek után jöhet a Dr. Hans-Heinrich Reckeweg szerinti koncepció kissé korrigált formája; nevezetesen:

Mikrobiológiai terápia: az immun-moduláció koncepciója

1. Az immun-modulációs terápia alapja az immunrendszer - mert akinek az immunrendszere nem beteg, az nem lehet allergiás - , amiről manapság már tudjuk, hogy sokkal komplexebb felépítésű, mint azt korábban gondoltuk. Az immunrendszer nem csak az »immunitásban« játszik szerepet,  vagyis a fertőzésekkel szembeni védelemben, hanem számos más dologban a mikroflóra hálózatában, a nyálkahártyában, az anyagcserében, az idegrendszerben és a hormonrendszerben. Phylogenetikai szempontból a bélrendszert az immunrendszer bölcsőjének tekinthetjük. A bőr és különösen a tápcsatorna nyálkahártyája közvetlen határfelület a külvilághoz, ebből következően logikusnak tűnik, hogy ezeknek a határfelületeknek különleges immunológiai jelentőségük van. Az utóbbi években az a felismerés született meg, hogy az immunrendszer 45%-a az emberi test mucosa-jának felel meg. Az egyéni fejlődésben ennek a relatív autonóm rendszernek a morfológiai alapjai az entodermből keletkező szervekhez tartoznak. Először megfogalmazódott, hogy egy önálló bél-immunszövet létezik (GALT). A legújabb felismerés az, hogy minden nyálkahártyában a mucosa-immunrendszer közös és az a különböző szerveket behálózza. A mucosa-immunrendszer által behatárolt területek igen nagy kiterjedésűek, pl.: 400m² a vékony és vastagbél, 80m² a tüdő, 2,5 m² a bőr ilyen jellegű területe.
2. A rövid fenti tudományos értekezés értelmében az egész embert figyelembe vevő kombinált antiallergiás-antihomotoxikológiai mikrobiológiai terápia táplálkozásterápiával - ha úgy tetszik diétával - kombinálva a következő:

Antihomotoxiás terápia az allergia megszüntetésére

Egy sikeres mikrobiológiai antiallergiás terápia kivitelezéséhez hozzá kell tartoznia egy antihomotoxiás terápiának is, mert csak egy normálisan működő flóra képes fiziológiailag kedvező miliő létrehozására. A környezeti terhelések (légszennyezés, környezeti ártalom, mikrohullámú terhelés (állandó mobil telefon használat, káros sugárzások, elektroszmog stb.), hiányos vagy egyoldalú táplálkozás, kevés folyadék (különösen szénsav mentes tiszta víz) bevitel, vitaminhiányok stb., de a túl sok vagy rendszeresen szedett allopátiás gyógyszerek (különösen antibiotikumok) leginkább krónikus betegeknél súlyos miliő változásokhoz vezetnek, melyeket szükséges antihomotoxiás terápiával kezelni. Le kell mondani a káros szenvedélyekről és azokról a rossz szokásokról, melyek az immunológiai helyzetet eddig is nagymértékben rontották (nagymennyiségű kávé, alkohol és egyéb drog fogyasztása, indokolatlan pszichiátriai szerek, nyugtatók és altatók szedése).

1. Az első lépés mindig annak vizsgálata, tisztázása, hogy mik az allergiás betegre ható külső befolyásoló tényezők. Ezek közül a legfontosabb a geopatogén sugárzás (vízerek, Hartmann és Curry vonalak és csomók, radioaktív és röntgen sugárzások stb.), az asztmás-allergiás betegeknél a légszennyeződés szintje is - mint külső rontó tényező - nagyon fontos.
2. A belső tényezők vizsgálata ki kell hogy terjedjen a hajlam, az örökletes allergia, az immunrendszer és tápcsatorna - a már fent említettek értelmében - , a légzőrendszer és a bőr állapotának vizsgálatára is. Ha a Dr. Reckeweg szerinti nagy védelmi rendszer rendben van, akkor nem lehet az illető személy allergiás. 
3. Krónikus allergiánál és egyéb krónikus betegségben szenvedőknél a fentiek utáni első lépés az aktív méregtelenítés. Az aktív méregtelenítés homeopátiás injekciókkal (súlyosabb esetekben) illetve a homeopátiás injekciók ivóoldatként való alkalmazásával (enyhébb esetben) sikerrel alkalmazhatók.
4. A fenti méregtelenítés teljesítménye fokozható a máj, a nyirokrendszer és a kiválasztás (vesék) homeopátiás stimulációjával. A méregtelenítés közben ajánlott a fokozott vízbevitel, ami a nőknél 2 liter, férfiaknál 3 liter szénsavmentes természetes ásványvíz naponta. Nagyon jó erre a célra a jó minőségű vízszűrővel szűrt hálózati víz is. Bizonyos vízszűrők 200-szorosára javítják a csapvíz minőségét. Ha szűrt csapvizet használunk, akkor a kioldódó ásványokat, sókat pótolni kell. Sima csapvizet soha ne használjunk méregtelenítésre, mert az arra alkalmatlan! Drasztikus toxinosodás esetén szükséges lehet a napi 4-5 liter víz bevitele néhány napig. Meg kell említeni egy nagyon fontos tényezőt. Bizonyos homotoxinok bármennyi vízbevitel vagy egyéb tisztítóteák hatására sem távolíthatók el a szervezetből, mert soha nem kerülnek a vérbe és nem távoznak a veséken keresztül a vizelettel! Ezen homotoxin félék a kötőszövetben, a sejtekben² rekednek és csak antihomotoxiás terápiával, hideg-meleg fürdővel a bőrön keresztül távolíthatók el. Sok esetben drámai mennyiségű (3 hónap alatt fél vödör) zöldes-sárga, szürkés-zöld stb. köpet formájában távoznak el. Ezen homotoxinok állaga zselés és gélszerű, vízben nem oldódó jellegű. A bőrről határozott szappanos lemosással távolíthatók el. Sok esetben megfigyelhető, hogy a fürdővíz nyákos hordalékokat tartalmaz. Ezen okok miatt a korábban szokásos, természetgyógyászatban közismert tisztítókúrák ezen homotoxinok eltávolítására nem alkalmasak.

   Megjegyzés: A homotoxinok távozása - úgy mint az egyéb toxinoké - sokszor igen látványos keretek között zajlik le. Úgy, ahogyan a fent említett tüdőhomotoxikózisnál nagymennyiségű köpet, tápcsatorna bármelyik részének toxintávozásakor hasmenés, akár hányás formájában is távozhat nagymennyiségű homotoxin. Nőgyógyászati homotoxintávozás növekvő mennyiségű és egyre sötétedő folyás, illetve sötétbarna köztes vérzés formájában némi petefészkeknél és a méhnél előálló nyomó érzés kíséretében, bőr vagy kötőszövet homotoxikózisnál akár a test egészére kiterjedő kiütés,  zajlik le. Ilyen jelenséget csak homeopátiás antihomotoxiás szerekkel és injekciókkal lehet előidézni. E jelenségektől - ha kellemetlenek is - nem kell félni, mert 3-6 nap alatt lezajlanak - régi, 10 éve fennálló krónikus állapotoknál szünetekkel hosszabb ideig is eltarthatnak egyre enyhülő tünetekkel. A betegek e jelenségek után meggyógyulnak, a meddő nők teherbe esnek, az évek óta fennálló asztma és allergia megszűnik.

5. Fontos a toxinszegény étrend. Ennek érdekében allergiásoknál a sertéshús rendszeres fogyasztása nem javallott, mert a sertés a legtoxikusabb állat, sok a húsában az allergén és a toxin, valamint a  tüdejében rendszerint káros vírusok és baktériumok találhatók.

² Ezek a sejtben rekedt homotoxinok nem csak azért távolíthatók el nehezen, mert zselé és gélszerűek, hanem azért is, mert önmaguk miatt a kötőszövet sejtfalain olyan potenciálok alakulnak ki, hogy a sejtfalat a gátló feszültség miatt nem tudják átlépni és ezért a sejtekben rekednek. A sejtfal potenciáljának megváltoztatásával - antihomotoxiás terápia  - szabad utat nyitunk e homotoxin félék távozásának.

Mik azok a homotoxinok?

A legfontosabb homotoxinok a következők: Aminok (mindenek előtt kifejezett hormonhatással, mint például a hisztamin, tyramin, triptamin, agmatin stb.), különböző fehérje bomlástermékek, zsírsavak, exogén koleszterin, állati és növényi valamint bakteriális mérgek, melyek gyakran kapcsolódnak fehérjemolekulákhoz.

Megjegyzés: Kutatásaink bizonyítják, hogy bizonyos mesterséges élelmiszer adalékok, gyógyszerek stb. is képesek a szervezetet olyan motivációra bírni, hogy olyan vegyületeket állítsanak elő, melyeket eddig nem állítottak elő. Ezek a vegyületek - ha az emberi szervezet is állította elő, kívülről bekerült idegen motivációra - nem a szervezet egészséges folyamatainak részei, alkotói, ezért idegen vegyületeknek nevezzük őket. Egy adott kisebb mennyiségben (1-4 mg/dl) nem is okoznak kárt, azonban nagyobb mennyiségben (60-80mg/dl) kárt okoznak a biológiai folyamatokban, enyhébb esetben allergiát, bőrpírt, asztmás tüneteket; rosszabb esetben (>100mg/dl) szívritmuszavart és meddőséget is okozhatnak. Vizsgálatuk nem túl egyszerű, mert kiesnek a hagyományos orvosi labordiagnosztika látóköréből és egy részük biológiai hatása még a mai napig nem tisztázott.

A fentieken kívül számos anyagnak lehet homotoxin hatása, így telítetlen zsírsavaknak, szterineknek, mint például a metilkolantrén, vagy más  fenantrén-származékoknak, mint például a szexuál hormonoknak, békamérgeknek, a digitoxinnak, valamint az exogén koleszterinnek, továbbá  az antidiuretikus hormonnak (ADH, adiuretin), valamint olyan toxinoknak a növényvilágból, mint a ricin, abrin, melyek tipikus antigén tulajdonságokkal rendelkeznek és így immunizáló folyamatokat váltanak ki; ide sorolható még a nikotin és más függőséget okozó mérgek, mint a morfium, a hasis és egyéb végtelenségig sorolható enyhébb vagy radikálisabb kábítószerek, mely anyagok elfajulást okozó tulajdonságai közismertek. Ide tartoznak még az úgynevezett antivitaminok, például a sulfopantotensav, valamint baktériumtoxinok, mint a botulinus- , tetanus-, diftériatoxin, darázs, kígyó és egyéb állati mérgek.

Irodalom

Az alábbiakban olyan tudományos anyagokat említünk meg, melyek ugyan régiek, de elengedhetetlenek a homotoxikológia és a sejtek működésének megértéséhez és aktualitásukból mára semmit sem veszítettek, mert hasonlóak Hahnemann homeopátiás törvényeihez. Olyan alapigazságokat hordoznak a sejtfunkciókkal és az antihomotoxiás terápiákkal kapcsolatban, melyek meg tudják őrizni állandó létjogosultságukat:

Dr. Reckeweg, H.-H.:	Die pharmakologischen Grundlagen der antihomotoxischen Therapie. Homotoxin-Journal, Heft 2, 1964, 29-42. o.
Dr. Reckeweg, H.-H.:	Homotoxikologie, Molekulare Biologie und Pharmakodynamik der Antihomotoxika. Homotoxin-Journal, Heft 4, 1964, 257-276. o.
John, J.:	Die Biotherapie der Grippe unter besonderer Berücksichtigung der mit Gripp-Heel gemachten Erfahrungen. Homotoxin-Journal, Heft 5, 1967, 265-272. oldalig
Hansen, K.:	Allergie, 3. Auflage, Thieme-Verlag, 1957.
Busse-Grawitz, P.:	Eine Methode zur laufenden mikroskopischen Beobachtung exp. Entzündung am lebenden Tier, Deutsch. med. Wochenschr. 1952, 48, 1498; ders., Der Beginn des Entzündungsprozesses im Bindegewebe, Virchows Archiv 1952, 321, 62.
Christen, H. R.:	Grundlagen der allgemeinen und anorganischen Chemie. 1968. Salle Verlag, Frankfurt a. M.
Hollande, A.:	Struktur und Funktion der Zelle, 1971. G. Fischer Verlag, Stuttgart
Leeser, O.:	Arzneiwirkungen und Stoffwechselfunktionen des Schwefels, Allg. homöop. Zeitg. 1958. 7, 321.
Dr. Reckeweg, H.-H.:	Homotoxine und Homotoxikosen, Grundlagen einer Synthese der Medizin,  2. Aufl., Aurelia-Verlag 1957; Die Homotoxinlehre ihre Beziehungen zur Klinik und Forschung; Über die Grundlagen der Homöopathie; Austauschwirkung Homotoxine und Krankheitsabschnitte an den Geweben der drei Keimblätter, München, med. Wochenschr. 1952. 12; Probleme der Behandlung von Homotoxikosen, Die Therapiewoche 1953. 11/12;  Vom Sinn der Entzündung; Die Homotoxinlehre als Fundament der allg. Pathologie und Therapie
Dr. Reckeweg, H.-H.:	Homotoxine und Homotoxikosen, Grundlagen einer Synthese der Medizin,  4. Aufl., Aurelia-Verlag 1977.
Snell, Shulman, Spencer, Moos:	Biophysikalische Grundlagen von Struktur und Funktion. 1968. S. Hirzel Verlag, Stuttgart (2. Band 1972)
Dr. Reckeweg, H.-H.:	Homotoxine und Homotoxikosen, Grundlagen einer Synthese der Medizin. Aurelia-Verlag, Baden-Baden, 1955. - ders.: Die Wechselwirkung oder der Vikariationseffekt. Homotoxin-Journal, Band 1970/1971, 318. o.
Spain, D. M.:	Iatrogene Krankheiten. Thieme-Verlag, 1967, einschl. Kap. Immunopathologie, I. Internationales Symposium, Basel. Benno Schwabe & Co. Verlag, 1958, Basel/Stuttgart
Miescher, P. und Vorlaender, K. O.:	Immunopathologie in Klinik und Forschung, Thieme-Verlag, 1961.
Hoff, F.:	Über Therapieschäden, Die Medizinische 1957, 17, 587-596; ders.: Klin. Physiol. u. Path., 2. Aufl., 1952.
Dr. Hahnemann, Samuel.:	Reine Arzneimittellehre, Dresden 1811; ders.: Organon der Heilkunst, Dresden u. Leipzig 1829; ders.: Die chronischen Krankheiten, Dresden u. Leipzig 1835; ders.: Versuche über ein neues Prinzip zur Auffindung der Heilkräfte der Arzneisubstanzen nebst einigen Blicken auf die bisherigen, Hufelands Journal Bd. 2, St. 3 u. 4, 391-439 és 465-561. o.
Zorn, B.:	Die Pathogenese des rheumatischen Syndroms im Lichte der Neben-nierenrindenhormone. Fischer, Jena 1951.

Megjegyzés: A homotoxikológiáról, Dr. Hans-Heinrich Reckeweg életművéről leginkább német nyelvű irodalom érhető el még, habár az is egyre nehezebben. Mi magyar nyelven elfogadható mélységű tudományos anyagot nem találtunk, ezért a fent említett és helyhiány miatt nem említett tudományos anyagokból merítettük tudásunkat és próbáltuk ki nagy sikerrel az ott leírtakat. Ma a németországi Heel GmbH gyártja azokat a homeopátiás gyógyszereket, melyeket Dr. Reckeweg nagy gonddal és tudással választott ki a legnagyobb siker érdekében. A Pszichoszintézis Laborban tovább folynak a kutatások a már meglévő homeopátiás mono és komplex gyógyszerekkel. Mi rendelkezünk az összes tudással ahhoz, hogy Dr. Reckeweg utján menjünk tovább. Homotoxikológiai esettanulmányokat olvashat majd idővel e webhelyünk Esettanulmányok linkjén. Ezek az esetek azt igazolják, hogy a Reckeweg doktor által felfedezett molekulárbiológiai homeopátiás tények az idő múlásával mit sem veszítenek hatásukból, azok soha nem évülnek el csakúgy mint ahogyan Hahnemann doktor kis golyócskái ma is kiválóan kifejtik hatásukat, ha azok profi homeopátiás orvos kezéből kerülnek a beteghez, pedig manapság bizonyos értelemben sokkal rosszabb az általános miliő (környezetszennyezés, elektroszmog, élelmiszertartósítás, génkezelés, ózonlyuk, esőerdőirtás stb.) mint 1810 körül Hahnemann doktor idejében.

Krónikus sejtállapotok, a sejt mint élő organizmus

A sejtfal

Dr. Koczorek például arról számolt be (Aldosteron, ödéma, Antagonisten), hogy a sejtmembrán aktív tevékenységbe kezd, mihelyt az aldosteron hatására a nátrium kationok kialakulása gátolttá válik. Ebből az következik, hogy az extracelluláris folyadékban felhalmozódik a nátrium és a klór. Ebből az következik, hogy megemelkedik az ADH hormon szint, minek a szekunder hatása az lesz, hogy a vesetubulusokban a vízfelhalmozódás kedvező feltételeket kap.

Dr. Meves idegingerlő kísérleteiben azt találta beigazolódni, hogy az inger a sejtfalon lokalizálódik és ezáltal az a helyzet áll elő, hogy az extracelluláris folyadék, valamint a vér sok Na⁺ és Cl^- iont tartalmaz, miközben kevés K⁺-t. A sejt belsejében fordított viszonyok alakultak ki, vagyis sok K⁺ ellenben kevés Na⁺ és Cl^- van jelen. Egy olyan diffúziós potenciálról van szó, ami az elektrolitek diffúziójánál lép fel, különösen akkor, ha az anionok és kationok különböző sebességgel mozognak, ha egy Na⁺ diffúz potenciálja egy K⁺ diffúz potenciáljával fordított irányban ellencsatolódik. Igazából egy Na-K elemről beszélhetünk. Mivel a sejtmembrán nyugalomban a Na⁺ ionok számára csak kevéssé átjárható, a Na elem hatása viszonylag kicsi. A sejtmembránon tehát olyan elektroozmotikus folyamatok játszódnak le, melyek aktív teljesítménnyel köthetők össze.

További sejtalkotók

A sejtben található még a mitochondrium, valamint a mikroszómák, mint több golyó formájú képződmény, a Golgi-apparátus, az ergasztoplazma a Palade-Granulával vagy ribozómával, ami a fehérjeszintézist produkálja, majd végül a sejtmag a magmembránnal és a nucleolus.

Anélkül, hogy most egy részletes sejtekről szóló tanulmány írásába belefognánk megemlítünk néhány érdekes figyelemre méltó tényt a sejtekkel, különösen a sejt mitochondrium részével kapcsolatban.

A mitochondrium funkciója eléggé ismert. A mitochondriumokban zajlik le a citromsav ciklus, ami azt jelenti, hogy itt történik a szénhidrátok elégetése és az oxigén hasznosítása a Dr. Warburg által felfedezett sárga légzőenzimek segítségével. A mitochondriumok biztosítják a sejtek működéséhez szükséges energiát. Ezen kívül az újabb kutatások szerint bizonyos szintézis funkciókat is ellátnak. Így a sejtekben a mitochondrium nagyon fontos szerepet játszik.

Rákos sejtekben a mitochondriumok duzzadtak, és számuk egyébként jelentősen lecsökken például 700-ra ellenben egy egészséges máj 3000-es mitochondrium számához képest, ami Warburg szerint a rákos szerv légzésproblémáihoz vezet.

Láthatjuk, hogy egy sejten belül, mennyi gond és probléma fordulhat elő, és még nem is beszéltünk a sejtmagban található kromoszómákról és az azokban található DNS molekulákról.

Egy azonban biztos. Mi jelentősen képesek vagyunk arra, hogy ezeket a folyamatokat sikerrel befolyásoljuk és arra tanítsuk meg az embereket, hogy soha nem szabad feladni a reményt semmilyen romló egészségi állapot mellett. A garancia a széles látókörünkben rejlik. Nem tévesztünk szem elől egyetlen egy lehetőséget sem. Azonban tudomásul kell venni azt a tényt, hogy van olyan sorsszerű helyzet, hogy valaki teljesen gyógyíthatatlan. Ez az úgynevezett karmikus sors. Erre van egy teológiai mondás is: »Akit sem Názáret, sem Jeruzsálem nem gyógyít meg, azt tényleg senki nem tudja meggyógyítani.«

Azonban úgy gondoljuk, hogy ilyen ember kevés van és a webhelyünkön felvázolt orvosi technikák modern és biztos lehetőséget nyújtanak a gyógyuláshoz, sőt sok esetben a teljes gyógyuláshoz.

Analízis és/vagy szintézis

A fentiekből következően felmerül a kérdés, hogy a sejteket felépítő részecskék és a részecskéket felépítő molekulák irányába kell-e mennünk ahhoz, hogy megismerjük a betegségek titkait?

Ha ebbe az analitikus, mélyreható irányba megyünk, akkor félő, hogy egyszer eljutunk oda, hogy nem látjuk »a fától az erdőt«. Ezért kutatásaink azt az irányt tartják jónak és üdvözítőnek, amikor az embert a makrokozmosz irányából haladva a mikrokozmosz felé, a legkisebb részek felé vizsgáljuk. Analizálni sok mindent lehet, lehet kutatni a DNS belső szerkezetét, következtetéseket lehet levezetni, de mit sem ér az egész analízis, ha nem vizsgáljuk az egészet a makrokozmosz összefüggéseivel együtt.

A másik dolog az, hogy a mai tudományos orvoslás még mindig csak molekulárbiológiai szinten van, már nem vizsgálja a bolygók hatásait az emberi szervezetre - mint azt korábban, főleg az 50-es évek előtt orvosok százai tették - és azt is kevesen vizsgálják, hogy bizonyos erők, káros sugárzások, földsugárzások hogyan hatnak az ember molekulárbiológiai funkcióira.

A másik tényező az, hogy a konzervatív orvostudomány mindig valami ágenst keres, valami anyagot, vírust, baktériumot, allergént, mert csak akkor nyugodt, ha ilyet talál. Lám megvan az anyagi ok, mert hiszen nem lehet más, mert marhaság, hogy valami vízér vagy mobiltelefon sugárzás betegséget okozzon. Ez tudományosan nem bizonyított, de nem is akarjuk bizonyítani, sőt a legutóbb hozzánk eljutott tudományos információk szerint egyenesen előnyös az, ha a mobil telefon mikrohullámú sugárzása felmelegíti az agyat, mert nagyobb hőfokon gyorsabban dolgozik. Elképesztő, ha rágondolok arra az értekezésre és munkára, melyet Prof. Dr. Hogo Hubacek-kel végeztem Bécsben. Ő egyértelműen kijelenti, mint biokémikus professzor, hogy az ilyen sugárzások csakis károsak a bioplazmára és az agyra.

A globális multinacionális ipari vállalatok olyan mérhetetlen haszonra tesznek szert, hogy nem ügy megfizetni olyan »tudósokat«, akik pénzért hajlandók olyan vizsgálatokat csinálni, melyek igazolják azt, hogy a mobiltelefon sugárzása serkentőleg hat az agyra. Ez azonban féligazság, de a tudományhoz nem értő embereknek ez nagyon is elég. 

Érdemes elgondolkodni a fenti gondolatmeneten. Nagyon sok kellemetlen dologtól kímélhetjük meg magunkat, ha olyan orvos-természetgyógyászhoz, természetgyógyászhoz, terapeutához, pszichológushoz fordulunk, aki nem veti el a fent említett igazságokat.

A tudományokkal foglalkozóknak pedig azt ajánljuk, hogy ne legyenek szűklátókörűek, hanem járjanak utána azoknak a tudományos forrásoknak, melyek igazolják az igazságot. Mi minden szakmai kritikánkat, kijelentésünket tudományos forrásokból vettük, melyek olykor már nehezen - mert esetenként régebbiekről van szó és ezek ma már nagyon drágák - hozzáférhetőek, de végül is megszerezhetők.

És végezetül: Ne csüggedjünk! A természet mindig nyíltan megmutatja önmagát köntörfalazás nélkül. A mi dolgunk csak annyi, hogy azt megfigyeljük és megértsük. Ha ezt megtettük a válasz ott fog megszületni bennünk, a gondolatainkban.